Sok más papagájhoz hasonlóan, Willie is remekül utánozza az emberi hangot. Szókincsében igen sok emberi szó, mondat is szerepel, így az „Adj egy puszit,” „Gyere ide,” és a „Ki akarok menni.” Mégis, van valami, ami megkülönbözteti Willie-t a többi papagájtól. Ez pedig egy történet. Egy történet arról, hogy egy általa még soha ki nem mondott szóval hogyan mentett életet.
A történet akkor kezdődött, amikor a 19 éves Meagan Howard elvállalta, hogy vigyáz szobatársa (Samantha Kuusk) két éves, Hanna nevű kislányára. Meagan azért vállalta el a felügyeletet, mert a kislány igen nyűgös volt, és a bölcsit nagyon nem szerette.
Mikor Samantha, a kislány 27 éves édesanyja elhagyta a lakást, hárman maradtak otthon. A kislány, Meagan, illetve, a 11 hónapos barátpapagáj, Willie. Willie egyébként teljes jogú családtagként éldegélt a tágas nappali legfényesebb pontján, ahonnan mindent látott.
A nap első része kellemesen telt, Meagan még süteményt is sütött a kislánynak, amit a nappaliban egy asztalkára helyezett, hogy ott kihűljön. A kislány ezalatt leült a nappaliban TV-t nézni, és úgy tűnt, a műsor kellően lefoglalta őt ahhoz, hogy Meagan ellátogathasson a mosdóba.
A nap első része kellemesen telt, Meagan még süteményt is sütött a kislánynak, amit a nappaliban egy asztalkára helyezett, hogy ott kihűljön. A kislány ezalatt leült a nappaliban TV-t nézni, és úgy tűnt, a műsor kellően lefoglalta őt ahhoz, hogy Meagan ellátogathasson a mosdóba.
Néhány másodperccel később Willie hatalmas zajt csapott, s szárnyaival csapkodva két szót ismételt; „Mama, baba! Mama, baba”.
Meagan ezt hallva a nappaliba sietett, s mikor a szobába lépett, látta, ahogyan Hannah a süteménytől fuldoklik. Ezidőtájt Willie még mindig ugyanazt a két szót kiabálta; „Mama, baba!”.
Meagan Heimlich-fogást alkalmazott, hogy megmentse a kislány életét. Abban a pillanatban, amikor a kislány biztonságban volt, a papagáj felhagyott a kiabálással, és újból teljesen normális módon kezdett viselkedni.
Mikor Samantha hazaért, mit sem sejtve szemlélte, ahogy kislánya boldogan játszik. „Bele sem merek gondolni, mit történhetett volna Willie nélkül”- mondta később.
A történtek után Hannah első dolga minden reggel az, hogy a papagáj kalitkájához rohan, leveszi róla a rongyot, és köszön a papagájnak. Délután pedig, amikor hazaérkezik a bölcsiből, azonnal a papagájnál köt ki.
